Sziasztok.
Felhívásunkra, melyben megkértünk Titeket, ugyan írnátok nekünk pár sort, érkezett néhány iromány. Ezeket folyamatosan közzétesszük az oldalon, hogy lássátok, nem vagyunk hernyók.
Alant következik Lulu írása:
Rengeteg legenda, mese, rémhír és pletyka terjeng bizonyos vámpírok létezéséről, különösképpen egy igen perverz és kiszámíthatatlan vérszívóról. Mint újságíró, ezt a témát nem hagyhattam elfutni, így rögtön fogtam a felszerelésemet (fokhagymát és giga-neon fakarókat is beleértve) és elindultam Transsylvania szívébe, hogy megkeressem Őt.
Utam felettébb élménydús és félelmetes volt, hóviharokkal és farkasokkal (?) megspékelve, de végül sikeresen elértem az általam keresett falut. A helyi fogadóban szálltam meg, és nem kevés kérdezősködés után, egy nem kissé ittas vendég elárulta, hogy van a közelben egy kastély. Nem is tétováztam tovább, összeszedtem a motyómat, és felpattantam egy lovas szekérre. Lévén, hogy tél volt, szoborként estem le a kastély kapujában. Ormótlan és nagy volt, amilyenek a kastélyok általában lenni szoktak. Meghúztam a nagy csengő/harang zsinórját és vártam. Kis idő múlva egy randa púpos alak, aki ráadásul nem igazán tudott artikuláltan beszélni, leengedte nekem a kaput. Kézzel-lábbal megértettem vele, hogy mit akarok, és kihez jöttem. Bevezetett a Vámpír rezidencia mélyére, majd hosszú, kacskaringós folyosókon baktattunk. A falakon természetesen ott lógtak a filmekből már jól ismert ex-rokonok igen bíztató arcképei. Ha akkori érzelmeimet akarnám leírni, valami ilyesmi lenne: „becsinálok, váze”. Egy hatalmas ajtó előtt megállt, majd legyintett egy nagyot a böhöm karjával, hogy várjak, azzal eltűnt. Nő lévén, illedelmesen vártam a soromra, mint mások a kivégzésre, és azon tűnődtem, vajon hányszorosát kérjem a kitalált összegnek a sztorimért. Mikor már jó sok nullát odapakoltam a képzeletbeli szám mögé, visszajött az „erdélyi kvazimódó” és beinvitált. Hatalmas könyvtárban találtam magamat. Lexikonok innen-onnan, ilyen és olyan témákban, 1000éves pornó lapok, szakácskönyvek ínyenceknek, naptárak és mi egymás volt a polcokon, egyszóval kész kincsesbányába csöppentem. És akkor megpillantottam Őt! Ott ült, bársony palástban, fekete bőrnaciban egy hatalmas, giccses fotelben. A férfiasság megtestesítője volt mondhatom. Szinte már szex-szimbólum. Mikor ráébredtem, hogy nem a plafon ázik, hanem az én nyálam csöpög, gyorsan becsuktam a számat, és bemutatkoztam. Mély, zengő, hangon válaszolt, és teával kínált. Persze elfogadtam, még ha véres is. A púpos fickó elment teáért, én pedig helyet foglaltam Gróf Kiss Kálmánnal szemben.
HAL - Kedves Gróf Úr, már ha szólíthatom így, mióta él ebben a lenyűgöző kastélyban?
KK - Óh, kedvesem, a családom már évszázadok óta birtokolja ezt a pecót, s jómagam is sok időt töltöttem itt, már duhaj korom óta. Egyszóval volt időm minden szobában szeretkezni, a csillagvizsgáló a legjobb.
HAL - Ezek szerint Ön egy igen nagy kan, már, ha nem sértem meg. - vigyorogtam rá
KK - Mondhatni, csak tudja ebben a térségben, már igen megfogyatkoztak a hajadonok…
HAL - Nincsen ötlete, hogy ez miért lehet?
KK - Nyilván én szívtam halálra őket, erre céloz? - Búgott Kálmán, és sunyin rám sandított
HAL - Eltalálta kedves Gróf Úr. De hazudhat, én el fogom hinni.
KK - Haha.. Legyen - mosolygott - Én vagyok a bűnös. De mit kezd ezzel az információval? Senki nem fog hinni magának.
HAL - Majd elválik. No, de evezzünk más vizekre. Mivel tölti a hétköznapjait?
KK - áh… Manapság, már semmit nem lehet csinálni, kétszáz éve semmi nem történik errefelé.
HAL - Úgy hallottam, magának igen nagy tehetsége van a szónoklásban! És, ahogy a könyvtárát elnézem, műveltség terén sem állhat alul.
KK - Szexuálpszichológusnak készültem még anno, de sajnos kirúgtak az egyetemről a stílusom miatt. Nem is értem, ha valamit jobban tud az ember a professzoránál az miért bűn? A felesége az óta az este óta főzni, mosni és takarítani kezdett! Hálálkodnia kellett volna. - révedt a múltba.
HAL - Tudja, éppen az előző hónapban készítettem interjút a világ két legnagyobb kujonjával. Rádiós műsort akarnak készíteni, csak nincsen elég pénzük. Érdekelné a dolog?
KK - Nem hinném, hogy olyan rátermettek lennének, mint én. Márpedig, amatőr Kufirc Jancsikkal én nem foglalkozom.
HAL - Szerintem gondolja meg! Biztosan hallott már MGről, a nők bálványáról, no és Vioráról…
KK - aki az első ember volt a világon, aki folyékonyan tudott olvasni az SMS-falról? Hogyne hallottam volna? - A Gróf szinte extázisba került és hatalmas, gyönyörű, igéző.. ja igen szóval szemeivel rám meredt, várva a folytatást.
HAL - Elég vad ötlet, de mit szólna, ha az ön kastélyából sugároznának? Messze van, csak az igazán elszánt rajongók találnák meg, akiktől még pénzt is kérhetnének a szállásért.
KK - tudja, magának igen jó ötletei vannak. szánnék magára egyet az álmatlan éjszakáimból..
HAL - köszönöm, én még élni szeretnék egy darabon, de, ha már itt tartunk, szívesen bevállalnám a sütésfőzést. Három állat plusz a vendégek? Mindig is erről álmodtam. Ha gondolja, megadom az illetékes két Úriember elérhetőségét.
KK - Épp kérni akartam. Meg 25%os részesedést a sztorijából.
HAL - Rendben, de akkor még egy utolsó kérdést feltennék. Milyen címet adna a műsornak?
KK - Hmm… lássuk csak. Messze van, örökké tart, ha már ÉN nem halok meg, s egy idő után két társam sem (haha:D), rajongók alszanak a kéróban? Olyan, mint egy Hotel.. egy örökkön örökké szóló műsor… Végtelen..
Legyen Hotel Végtelen!
Köszönjük Lulunak, várjuk a további élménybeszámolókat, fiktív sztorikat, mindent, ami a műsorral, vagy velünk kapcsolatos, és megosztanátok másokkal - ez a honlap a Tiétek is.
Ide lehet karcolgatni: hotelvegtelen@radioq.hu
Felhívásunkra, melyben megkértünk Titeket, ugyan írnátok nekünk pár sort, érkezett néhány iromány. Ezeket folyamatosan közzétesszük az oldalon, hogy lássátok, nem vagyunk hernyók.
Alant következik Lulu írása:
Interjú a Vámpírral - avagy beszélgetésem Gróf Kiss Kálmánnal
Rengeteg legenda, mese, rémhír és pletyka terjeng bizonyos vámpírok létezéséről, különösképpen egy igen perverz és kiszámíthatatlan vérszívóról. Mint újságíró, ezt a témát nem hagyhattam elfutni, így rögtön fogtam a felszerelésemet (fokhagymát és giga-neon fakarókat is beleértve) és elindultam Transsylvania szívébe, hogy megkeressem Őt. Utam felettébb élménydús és félelmetes volt, hóviharokkal és farkasokkal (?) megspékelve, de végül sikeresen elértem az általam keresett falut. A helyi fogadóban szálltam meg, és nem kevés kérdezősködés után, egy nem kissé ittas vendég elárulta, hogy van a közelben egy kastély. Nem is tétováztam tovább, összeszedtem a motyómat, és felpattantam egy lovas szekérre. Lévén, hogy tél volt, szoborként estem le a kastély kapujában. Ormótlan és nagy volt, amilyenek a kastélyok általában lenni szoktak. Meghúztam a nagy csengő/harang zsinórját és vártam. Kis idő múlva egy randa púpos alak, aki ráadásul nem igazán tudott artikuláltan beszélni, leengedte nekem a kaput. Kézzel-lábbal megértettem vele, hogy mit akarok, és kihez jöttem. Bevezetett a Vámpír rezidencia mélyére, majd hosszú, kacskaringós folyosókon baktattunk. A falakon természetesen ott lógtak a filmekből már jól ismert ex-rokonok igen bíztató arcképei. Ha akkori érzelmeimet akarnám leírni, valami ilyesmi lenne: „becsinálok, váze”. Egy hatalmas ajtó előtt megállt, majd legyintett egy nagyot a böhöm karjával, hogy várjak, azzal eltűnt. Nő lévén, illedelmesen vártam a soromra, mint mások a kivégzésre, és azon tűnődtem, vajon hányszorosát kérjem a kitalált összegnek a sztorimért. Mikor már jó sok nullát odapakoltam a képzeletbeli szám mögé, visszajött az „erdélyi kvazimódó” és beinvitált. Hatalmas könyvtárban találtam magamat. Lexikonok innen-onnan, ilyen és olyan témákban, 1000éves pornó lapok, szakácskönyvek ínyenceknek, naptárak és mi egymás volt a polcokon, egyszóval kész kincsesbányába csöppentem. És akkor megpillantottam Őt! Ott ült, bársony palástban, fekete bőrnaciban egy hatalmas, giccses fotelben. A férfiasság megtestesítője volt mondhatom. Szinte már szex-szimbólum. Mikor ráébredtem, hogy nem a plafon ázik, hanem az én nyálam csöpög, gyorsan becsuktam a számat, és bemutatkoztam. Mély, zengő, hangon válaszolt, és teával kínált. Persze elfogadtam, még ha véres is. A púpos fickó elment teáért, én pedig helyet foglaltam Gróf Kiss Kálmánnal szemben.
HAL - Kedves Gróf Úr, már ha szólíthatom így, mióta él ebben a lenyűgöző kastélyban?
KK - Óh, kedvesem, a családom már évszázadok óta birtokolja ezt a pecót, s jómagam is sok időt töltöttem itt, már duhaj korom óta. Egyszóval volt időm minden szobában szeretkezni, a csillagvizsgáló a legjobb.
HAL - Ezek szerint Ön egy igen nagy kan, már, ha nem sértem meg. - vigyorogtam rá
KK - Mondhatni, csak tudja ebben a térségben, már igen megfogyatkoztak a hajadonok…
HAL - Nincsen ötlete, hogy ez miért lehet?
KK - Nyilván én szívtam halálra őket, erre céloz? - Búgott Kálmán, és sunyin rám sandított
HAL - Eltalálta kedves Gróf Úr. De hazudhat, én el fogom hinni.
KK - Haha.. Legyen - mosolygott - Én vagyok a bűnös. De mit kezd ezzel az információval? Senki nem fog hinni magának.
HAL - Majd elválik. No, de evezzünk más vizekre. Mivel tölti a hétköznapjait?
KK - áh… Manapság, már semmit nem lehet csinálni, kétszáz éve semmi nem történik errefelé.
HAL - Úgy hallottam, magának igen nagy tehetsége van a szónoklásban! És, ahogy a könyvtárát elnézem, műveltség terén sem állhat alul.
KK - Szexuálpszichológusnak készültem még anno, de sajnos kirúgtak az egyetemről a stílusom miatt. Nem is értem, ha valamit jobban tud az ember a professzoránál az miért bűn? A felesége az óta az este óta főzni, mosni és takarítani kezdett! Hálálkodnia kellett volna. - révedt a múltba.
HAL - Tudja, éppen az előző hónapban készítettem interjút a világ két legnagyobb kujonjával. Rádiós műsort akarnak készíteni, csak nincsen elég pénzük. Érdekelné a dolog?
KK - Nem hinném, hogy olyan rátermettek lennének, mint én. Márpedig, amatőr Kufirc Jancsikkal én nem foglalkozom.
HAL - Szerintem gondolja meg! Biztosan hallott már MGről, a nők bálványáról, no és Vioráról…
KK - aki az első ember volt a világon, aki folyékonyan tudott olvasni az SMS-falról? Hogyne hallottam volna? - A Gróf szinte extázisba került és hatalmas, gyönyörű, igéző.. ja igen szóval szemeivel rám meredt, várva a folytatást.
HAL - Elég vad ötlet, de mit szólna, ha az ön kastélyából sugároznának? Messze van, csak az igazán elszánt rajongók találnák meg, akiktől még pénzt is kérhetnének a szállásért.
KK - tudja, magának igen jó ötletei vannak. szánnék magára egyet az álmatlan éjszakáimból..
HAL - köszönöm, én még élni szeretnék egy darabon, de, ha már itt tartunk, szívesen bevállalnám a sütésfőzést. Három állat plusz a vendégek? Mindig is erről álmodtam. Ha gondolja, megadom az illetékes két Úriember elérhetőségét.
KK - Épp kérni akartam. Meg 25%os részesedést a sztorijából.
HAL - Rendben, de akkor még egy utolsó kérdést feltennék. Milyen címet adna a műsornak?
KK - Hmm… lássuk csak. Messze van, örökké tart, ha már ÉN nem halok meg, s egy idő után két társam sem (haha:D), rajongók alszanak a kéróban? Olyan, mint egy Hotel.. egy örökkön örökké szóló műsor… Végtelen..
Legyen Hotel Végtelen!
Köszönjük Lulunak, várjuk a további élménybeszámolókat, fiktív sztorikat, mindent, ami a műsorral, vagy velünk kapcsolatos, és megosztanátok másokkal - ez a honlap a Tiétek is.
Ide lehet karcolgatni: hotelvegtelen@radioq.hu
