Hotel Végtelen

Mint minden évszaknak, az ősznek is megvannak a szépségei egyesek számára. Mi nem tartozunk az egyesek közé, legalábbis hármunk közül ketten kifejezetten kiütést kapunk akkor, amikor a még erővel rendelkező, de már halványuló napsugárban leesik az utolsó balek falevél is a fákról, és lehull a sötétség.
Most azt mondhatjátok, dramatizálok. Pedig nem. Életünk napjait viszont nem feketítheti be a szörnyűséges időjárás, mindannyian folytatjuk tavaszi-nyári tevékenységeinket, igyekezvén a legvégsőkig ignorálni a külső körülményeket. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy ha erősen ellenállunk, idén elmarad az ősz, becsaphatjuk a természetet, és egy-két átmeneti hét után újra kitavaszodik (mint ahogy 2006-ban sikerült is). Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Nos, a strandoláshoz mereven ragaszkodunk az első fagy beköszöntéig. Ebben MG viszi a prímet, a falevél- lepte nudista strandon egymagában pityeregve nézi meztelenül, ahogy napról-napra jobban jegesedik a Duna. Viora saját szobájában éli remeteéletét, és azzal kísérletezik, hogy esetleg téli álmot tudjon valahogyan aludni, de ez minden reggel kudarcba fullad. Ilyenkor rendszerint elbarikádozza az ajtót, és csak kemény rábeszélések árán tud bárhova elmenni;
Kálmán a kivétel, Őt nem aggasztja annyira a nyár elmúlása, talán csak abban lehet észlelni a változást, hogy novemberre már emberes bajszot növeszt, amit télre szakállá varázsol emberi teste.
Úgy általában kijelenthető, hogy védőruházatot nem hordunk, csak mikor már kék a bőrünk, vagyis a pólókat pulóverre cserélés időpontját kitoljuk december elejére.
Ha megfigyeltétek, bármikor is van a műsor, mindig azt kamuzzuk benne, hogy tavasz van. És mivel meggyőzőképességünk egy agresszív, követelőző kövér hároméves szintjén van, néha még magunkat is átejtjük ezzel a trükkel.
Adásba-járásunk időpontja nem változott, viszont a hamarabb beköszöntő sötétség miatt a terasz-partynak vége. Az így nyert időben a rádió folyosóján járőrözünk, több időnk marad egymás szapulására. Az adások is fanyarabbak ezidőtájt, gondolom.

Hétköznap esténként otthon, a nagy közös albérletben minden októberben, népdalok éneklése közepette készítünk egy tépkedős-füzetet; tudod, egy alján perforált lapokból álló köteget, amelyen a perforált részek minden napi leszakításával lehet jelezni az ősz és a tél múlását. Ezen az ősz és a tél cirka 5 hónapja kapcsán 150 darab kis leszakítható részt vagdosunk be; művészi gonddal készítjük el ezt a tárgyat, hatalmas, festett iniciálékkal díszítjük, és a sok-sok munkaóra után máglyát rakunk belőle.
Őszi-téli depressziónkon csak az általatok elküldött ajándékok segítenek. Előre is köszi.