Hotel Végtelen

Idén már túl vagyunk egy találkozón, az elmúlt években pedig rengeteget tartottunk; amikor nagyon ment a szekér, akkor havonta követték egymást a találkozók, volt, amelyiken olyan teltház fogadta a késve érkezőket, hogy mozdulni sem lehetett. Viszont új hallgatók mindig vannak, sőt, a „régi” hallgatóink közül sem mindenki jött el már ilyen rendezvényre, úgyhogy felelevenítjük ezennel, hogy szokott ez lezajlani.

Jóval a kezdés előtt mi már a helyszínen szoktunk lenni, sőt, mire elkezdődik az esemény, Gábor már ki is józanodik. Kétszer. Középre egy asztalt helyezünk, köré három kényelmes fotelt, olyan szögben, hogy mindenkit szemmel tarthassunk. Az asztal rendszerint hatalmas szokott lenni, demonstrálván egyrészt a fellépésünk barokkos vonulatát, másrészt kell a hely az ajándékoknak, amikkel elénk járultok. Akik minket ismernek, azok tudják, nem vagyunk fellegekben-járó piperkőcök, ennek szellemében meg szoktuk engedni, hogy követeket menesszetek hozzánk, akik remegő kézzel a papírra írt kérdéseket sűrű hajlongás közepette átadják nekünk. Néha osztunk autogramot is, csakhát Kálmán nem írástudó, Gábor meg kottarészeg, szóval az egy ritka pillanat, amikor mégis.
Az emlékkönyvünk körbejár ezekben az órákban, mintegy bizonyítékként arra, hogy amit ezen a honlapon olvasol, az tényleg létezik a valóságban is.

Amikor már jó sokan vagyunk, kijövünk mi is a barikád mögül, és a tömegbe vetjük magunkat. Gábor, ha jó kedvében találod, ad neked valamit, ha rosszban, elvesz. Kálmán és én csak elveszünk. Az, hogy valakit meghívjunk inni, felettébb ritka esemény, eddig csak Rocker Mikit részesítettük ebben az áldásban.
Ha a hangulat a tetőfokára hág, felállítunk egy standot, ahol lehet velem spanoskodni, Gáborral szkanderezni, Kálmánnal táncikálni. Minden találkozón felbukkan egy pár ember, akik Viorának, Mg-nek vagy Kálmánnak adják ki magukat, haszonszerzés céljából. Ha nem akarod, hogy megtévesszen egy ilyen fazon, érdemes áttanulmányoznod anatómiánkat akkurátusan.

A buli az „Utolsó állja a cehhet!” felkiáltásra varázsütésre véget ér, mi ekkorra már angolosan távoztunk, örömmel konstatálva, hogy megint sokan eljöttetek.
Na, akar még valaki találkozót?