Sziasztok.
Felhívásunkra, melyben megkértünk Titeket, ugyan írnátok nekünk pár sort, érkezett néhány iromány. Ezeket folyamatosan közzétesszük az oldalon, hogy lássátok, nem vagyunk hernyók.
Alant következik Punk írása:
Volt egyszer rég egy kissrác, kemény, 14 éves és friss rocker. Egyik este bekapcsolta a rádiót, és a Partizánbál megváltoztatta az életét a´biztos!
Vasárnap volt, olyan este tíz felé. És egy vicces, felnőtt ember beszélt éppen arról, hogy megkérné-e a tisztelt hallgató a barátját, hogy vegye fel videóra, ahogy épp magáévá teszi a szíve választotta hölgyet. Mivel ez az ember MG volt, valójában a mondat "vedd má´ fel ahogy meghágom a nőmet te tulok!" formában hangzott el.
Egy tizennégy éves srác ritkán hall efféle dolgokat, pláne egy olyan médiumban, ahol általában csak szétjátszott, elcsépelt "slágerek" és előre megszerkesztett műsorok mennek, így egyből szimpatikus lett a három srác, és a Partizánbál c. műsor. Pláne, mikor a nudista strandról, a "reccsen-e a bugyi"-ról és hasonló témákról elmélkedtek, ráadásul közben általában rock, de mindenképp hallgatható zene szólt. (Egy időben csak magyar zene, ami kissé idegölő volt, de elmúlt)
Aztán eltelt egy-két hét, és találkoztam MGvel. Érdekes élmény volt, én akkoriban kb. megütöttem a 160cm-es mélységet, MG meg már akkor is szép magasra nőtt ember volt, úgyhogy - ha emlékem nem csal - volt egy kis nyakfájásom, miután sokáig beszélgettem vele, természetesen egymás szemébe nézve. De beültünk egy kávézóba, közben megtudtam, hogy eggyel arébb van egy hely, ahol ő már csajozott. Ő mesélt nekem a rádiókról, - akkoriban még működött Ödönke rádiója, a Fiksz, oda is igyekezett találkozónk után fiktív apám - én meg meséltem neki az én világomról, illetve megtanítottam neki egy új szó jelentését, konkrétan, hogy mi is az a bodysurf. (Ezt pár órával később hallottam, ahogy tudomására adja a Fikszes hallgatóinak)
Eleinte nem tudták rólam a hallgatók, hogy hány éves vagyok, de tetszett nekik - legalábbis sokat nevettek rajta - az sms-es megnyilvánulásom és mivel sokat írtam, meg is jegyeztek maguknak. Én pedig éreztem, hogy részese lehetek egy rádiós műsornak, mint hallgató, de nem akármilyen hallgató: interaktív műsor hallgatója! Aki nem tudja, mi volt a Partizánbál, (illetve most a Hotel Végtelen) sosem érti meg, akárhogy is magyarázzuk neki, miért is más egy ilyen műsor hallgatójának lenni.
Eltelt egy év, és az említett "beülünk egy kocsmába mi, meg a hallgatók"
ígéretből egy vörös yukas találkozó lett, ahol ott volt még az akkori Apokalipszis RT stábja is, illetve a jegy szerint RockJamboree találkozó is
volt, ámbátor Barabás Zolit mi nem láttuk. Találkoztunk viszont SteveLC-vel és Zsuval, Vioráék régi kollégájával Ördögi Gézával, Minnesangerrel és -N-nel (aki papa N vagy Noémi néven is ismert volt akkoriban) és így találtam magamnak egy valós társaságot, ahol én is barátként, és nem kisgyerekként voltam kezelve. Ahogy telt-múlt az idő, és a Partizánbál tényleg részévé vált mindannyiunk életének; egyre többet találkozgatott kicsi, de lelkes társaságunk és még rajongói oldalt is készítettünk magunknak, hogy tudjuk, mikor is lesz a következő kávézós gyűlésünk. Eleinte dobtam egy sms-t mindenkinek, hogy fél óra múlva hol, aztán ahogy növekedtünk, meg mindenkinek munkája volt, meg kellett hirdetni előre, hogy hol és mikor iszunk meg egy sört, szívunk el egy cigit, mesélünk el történeteket egymásnak.
Aki ezeken az összejöveteleken nem vett részt, nem tudhatta eddig, hát
elmesélem: Minnesanger történeteit télen, egy meleg kávézóban, kényelmes székben ülve hallgatni és közben élvezeti cikkeknek hódolni, maga volt a tökély. Nekem legalábbis nagyon érdekes volt egy ´80-as évekbeli punk srác, aki azóta már nem is punk, de értelmes, és összeszedett gondolatai vannak, tud úgy mesélni, hogy már csak a Csiu-féle találmány, a "csücsüpárna" kelljen hozzá.
A társaságunk persze nem volt hatalmas, de sokat találkoztunk, sok emberrel bővültünk, és pont jó volt ahhoz, hogy ne csak egy átlagos rádióhallgatás legyen a Partizánbálból, hanem színesítse is az életünk még akkor is, mikor valójában nincs is adás.
Azóta pedig eltelt öt év! Nem gondoltam volna akkoriban, hogy egyszer én is rádiózásra adom a fejem, de tulajdonképp ennek a három srácnak köszönhetem, hogy elindultam ezen az úton, mert ha őket nem hallgatom, sohasem ismerem meg a többieket sem. Rosszul esett persze, hogy a PontFM megszűnt, hogy a Partizánbál is más lett, de legalább van, és a srácok is megmaradtak olyannak, amilyennek szeretjük őket: Igazi idiótáknak(:-
Marsi Kristóf Mátyás
