Hotel Végtelen

Ha valaki megnéz minket a Rádió Q honlapján, jól láthatja, hogy mi nem csak műsorvezetők vagyunk, hanem szerkesztők is. Ezt a titulust kiérdemelni azoknak lehet, akik nem csak vezetik a műsorukat, hanem szerkesztik is, igaz, ezen logika mentén továbbhaladva például technikusok is vagyunk, de ebbe belemenni most nem kívánok.

Viszont azt, hogy mivel jár ama tény, hogy szerkesztők is vagyunk, szépen elmeséljük.

Nem sokkal. Hacsak nem számítjuk azt a töménytelen mennyiségű munkaórát, amit egy adás megszerkesztésébe belefeccölünk, gondolhatjátok. Kicsit hibáztam, amikor azt írtam, hogy töménytelen, hiszen mindenki tudja, hogy MG-n a jégeralsó nem a ruhadarabot jelenti, hanem azt a rítust, amikor esténként alul bekeni magát Jégerrel, és onnan issza le magáról, a felesleget meg felszippantja a szervezete. Táplálék-kiegészítőnek veszi magához tudniillik.

Egy rádióműsor felelős szerkesztése nem egyszerű feladat. Pontosan megírt szövegkönyvekről van szó, melyek vetekednek egy hosszú film forgatókönyvével. Nem egyszerű előadni adás közben, hogy minden spontán történik, és nem egy megírt szisztéma szerint, de idáig sikerült mérhetetlen profizmusunkkal azt a látszatot kelteni, hogy a műsor folyamatosan változik, interaktív, nem pedig az, ami valójában: egy lineáris, előre megírt, hűvös logikával mesterségesen kreált rádiós mestermű.

Vegyünk például egy műsorrészletet: (KATT)

Spontánnak tűnik. Szerkesztetlennek. De ha többször meghallgatjátok, teljesen egyértelmű lesz számotokra is, hogy Vió nevetése műnevetés, a poén pedig egy zsinóron előhozott, pontosan időzített része a beszélgetésnek.

Ezekben az apró részletekben rejtjük el a Hotel Végtelen esszenciáját, és most már előttetek sem titok, hogy minden egyes szó, hangsúly, mondat egy mesterséges terv része, melynek célja, hogy minél spontánabb beszélgetős műsort hallhassatok. Köszönjük a figyelmet.

- Fogd a kormányt Kálmán, esemesem érkezett.
- Nézz már előre, ha vezetsz!
- Jó, de valaki írt, nézzük csak… aszondjahogy
- Fékezz már!
- Nyugalom, lássuk csak…
- Viora meghal, ha nem figyelsz, egész kicsire kuporodott hátul!
- Nem hal az meg, nyugi, na, itt vagyok, add a kormányt.
- Megyünk tescoba?
- Kell valami?
- Igen, nincs kávénk, csokink, energiaitalunk, semmink.
- Kávénk sincs?
- Nincs.
- Akkor menjünk.

- Na, indulás urak.
- Fagyi?
- Nemár, most még be akartok ülni a Burgerbe?!
- Jaj, maradjál már Gábor, kapsz fagyit, jó lesz az.
- Hmmmppff
- Ne morogj már, na gyere.

- Csókolom, két karamellásat és egy erdeigyümölcsöset kérünk, valamint két kapucssínót is elfogyasztanónk.
- Srácok, fizessünk, és lógjunk el, mielőtt elkészítik a cuccot, mekkora poén!

- Hűűű, Gábor, tök jól néz ki az erdeigyömölcsös, lehetne mégis az az enyém?

- Na, indulás, urak, menjünk.

VRUUUUUUM, vruuuuuuuuum

- Kálmán, megölöd ezt a kocsit!
- Ugyan, ez jót tesz neki!
- Persze, hogy jót tesz neki…
- Ki kell huzatni néha
- De nem egyesben hatvanig…

- Jónapot! A rádióba jöttünk.
- Jónapot, harmadik emelet.
- Tudjuk, köszönjük.

Sziasztok!

Ritkán promózzuk magunkat, de akkor nagyon. Most ezen ritka alkalmak egyikének lehetsz tanúja. Ugyanis ez a cikk nem másról szól, mint a kultrajz.blog.hu -ról, amit ezúttal nem Nektek készítettünk. Nem Nektek, mert hiszen Ti valószínűleg tudjátok, mi az a kultrajz, és itt a honlapon összegyűjtve bármikor megnézhetitek mindet. Most már ez a lehetőség azoknak is könnyebben elérhető, akiket nem érdekel a műsor maga, viszont a kultrajzokra azért kíváncsiak néhanapján. Nem tudom, vannak-e ilyenek, mindenesetre mi létrehoztuk ezt az oldalt, innentől ott is közzétesszük aktuális rajzainkat. Rátok pedig, feleink, nos Rátok ruházzuk a jogot és kötelességet, hogy követeket menesszetek szerte az interneten, és hozzatok oda napi 100 látogatót, per fő. Komolyan.

A köszi, a puszi, a sziasztok.

Srácok-lányok,

Egy ideje már észleltük, hogy fent vagyunk a YouTube-on, hosszabb adásrészletek formájában - amit ezúton is köszönünk Ytscottie-nak.

A kezdeményezést nagyon jónak tartjuk, és ajánljuk figyelmetekbe - ha esetleg fölös időtök engedi, mindenféle házilag barkácsolt Hotelvégtelenes YouTube-dolognak örülünk, ezzel is terjedünk - töltsetek fel ilyeneket Ti is bátran. Hajrá!

(Itt jegyzem meg, h ajánljam figyelmetekbe saját YouTube-csatornánkat, illetve, természetesen a Facebook-oldalunkat is. Mindenhol ott vagyunk, ahol tudunk.)

Említettük már régebben, hogy nyáron a Balaton vendégszeretetét élvezzük, hiszen a nagy meleget és a vízpartot mindannyian szeretjük. A déli parton, egy titkos helyen külön kis rezidenciát tartunk fent emiatt, amelybe, virtuálisan, ezennel meginvitálunk Titeket.
Ez a rezidencia egy ház, a tó partján, ami elég nagy ahhoz, hogy mindhárman kényelmesen elférjünk benne. Május közepétől szeptember közepéig tartózkodunk itt. Még jó, hogy külön szobáink vannak, ez természetes dolog. A medence is az, mondhatni alapfelszereltség, mint ahogy a nagy kert is, aminek egyik részében lehet bográcsozni.
Mivel a nyár - optimális esetben - a szabadságról szól, nem a munkáról, ezért mi is ennek a ténynek maximális szem előtt tartásával igyekszünk tölteni az időnket ezekben a hónapokban. Magyarán, amikor műsor van, akkor persze odatesszük magunkat keményen, ahogy szoktuk, viszont amikor vége az adásnak, akkor a következő adásig eltelő egy hétben csak a lubickolásé, bográcsozásé, szörfözésé, sztorizgatásé a főszerep.
Meg a henyélésé.
A henyélés egy kiemelt fontosságú programsorozat, ami átível azokon a hónapokon, amikor a fent említett nyaralásunkat töltjük a Balcsinál. A henyélést művelni precízen kell, és mindhármunktól kiemelt figyelmet követel. Otthon ne próbáljátok ki, ne csináljátok utánunk. Nem is olyan egyszerű, mint ahogy elképzelitek, legalábbis számunkra nem az. Mert hát, Viónak le kell mondania a világmegváltó terveiről, egészen szeptemberig, hiszen hát úgy nem lehet ellazulni, ha az ember a világ megváltásán töri a fejét. Arra rá kell készülni. Henyéléssel. Mg, a szokásos reggeli 3 pálesz + 2 liter bor kombós adagját csökkenteni kénytelen, annak érdekében, hogy a délutáni partin a megfelelő felkészültséggel vehessen részt. Kálmánnak pedig erőt kell vennie magán, hogy a mindig fekete öltözékét lecserélje villogó, tarka színkavalkádra.
Ebben a négy hónapban döntjük el az év hátralévő adásainak témáit, illetve a majdani poénok szövegkönyve is ekkor készül el.
Fontos számunkra a kapcsolattartás a rajongóinkkal nyáron is, éppen ezért tartunk úgynevezett fogadónapokat, amikor a ház nyitva áll előttetek, és libasorban követeket meneszthettek hozzánk, ügyes-bajos dolgaitokkal.
Az esti bográcspartik alatt aztán nosztalgiázunk a meleg időben, régi sztorikkal, sörrel, kajával, örülve annak, hogy nyár van, és nyár is marad, hiszen a jelen örökké tart. Próbáld megélni, ha jó.

Nagyon itt volt már az ideje egy válogatásnak legmókásabb jeleneteinkből. Nagy részét hallhattátok már "kultrajzok formájában", ám ettől még nem árthat még egyszer és még egyszer belehallgatni. Már csak azért is, mert miért ne. Uraim, Lányok, sohasem ismertem jobb csapatot magunknál. Katt a nevekre.

Gyerek
Súlyadó
Tánc
Gyűrű
Pank

Közkedvelt téma, hogyan is néz ki egy autentikus rádiós. Úton-útfélen ezt a kérdést visszhangozzák a magazinok, napilapok, képregények, és a hollywoodi filmek jelentős részében is ezt boncolgatják. Mi most elmeséljük az igazat.
Az alapfelszereltségbe az éjjellátón és a hat darab x-men figurán kívül természetesen beletartozik még a fejkendő, az emlékfüzet, a műsoronként eltérő póló, valamint a felfújható hallgatóság is; mindezek egy célt szolgálnak: azt, hogy ezek segítségével minél hatékonyabban tudjunk elvegyülni a tömegben, amennyiben erre szükséget érzünk. Hiszen, minket felismerhetnek mindenhol, elég csak a hangunkat hallatni - máris bukta. Ennek kiküszöbölésére elváltoztatott hangon szólunk egymáshoz, ha inkognitónkat meg akarjuk őrizni - és ez (az elváltoztatott, nagyon magas fejhang) is tekinthető a rádiós alapfelszereltség részének.
Amikor fontos kiküldetésben veszünk részt, Mezopotámiában vagy Namíbiában, akkor persze egyéb, a túléléshez fontos dolgot is magunkkal cipelünk, úgyis, mint mp3 lejátszó (teljes adásokkal feltöltve), szövegkönyvek váratlan szituációkra, illetve konvertábilis műsorvezető-pengőkkel teli pénztárca. Utóbbi egy olyan fizetőeszköz, amit a világ összes rádióadójában elfogadnak.
A kinézetünk is megkülönböztet minket a nem-rádiósoktól. Nagyon fontos szempont, hogy minimum 180 centiméter magas kell, hogy legyen egy műsorvezető, de nem lehet magasabb két méternél. Ennek a hangképzésben van fontos szerepe, egy Norvégiában végzett felmérés szerint. Mi mindhárman megfelelünk a feltételnek, szerencsére. Erre nagyon kell vigyáznunk, mert ha Vió veszítene egy centimétert, esetleg MG vagy Kálmán nőne párat, akkor kiesnénk az optimális tartományból. Tudományos tények ezek, megcáfolásuk nehezen lehetséges.
A hajviseletnek, szemszínnek, testalaknak olyan kombót kell alkotniuk egy kifejlett rádiós esetében, amit ha leírnék, azzal elég komolyan vétenék a műsorvezetők etika-szabályzatának, úgyhogy ezt csak pénz ellenében teszem meg, legyen tartása az embernek, ugyebár.
Összegezve a fentieket, ha az utcán szembejön veletek egy fejhangon beszélő, 180 és 200 centiméter magas ember, aki x-men figurát tart a kezében, és Hotel Végtelen feliratú pólóban van, akkor elkönyvelhetitek magatokban, hogy igen, egy legandát láttatok, ami ritkább, mint a veres yeti: egy igazi rádióst.

Sziasztok!

Bizonyára felmerült már Bennetek a kérdés, hogy vajon mi, az a három ember, aki a Hotel Végtelen című műsort vezeti, egyedül birkózunk-e meg a temérdek műsor körüli teendővel. Nem, nem egyedül. Segítők garmadájával rendelkezünk, és most már elég méltatlannak tűnik, hogy szinte sosem esik szó róluk. Idáig, merthogy most éppen ezekről a kollegákról fogunk értekezni.
A legfontosabbak az úgynevezett bizalmiak. Ők a „mindenes” szerepét töltik be, kétóránként cserélve egymást. Fejenként 12 embert alkalmazunk tehát ebben a pozícióban, ami összesen így harminchat fő.
Aztán persze vannak a testőrök, mindegyikünkre négyen - 12 testőr vigyáz ránk a nap bármely szakában. Természetesen a titkárnőket sem hagyhatjuk ki a felsorolásból, igaz, számuk csekélyebb a fent említett két osztagnál, hiszen titkárnőből mindösszesen hatot alkalmazunk.
Az egyik legfontosabbat még nem említettük, ez pedig a menedzser. Ő az, aki hivatalos ügyeinket intézi, a fellépéseket, a szerződéseket. A befolyó hatalmas pénzeket a pénztárosunk őrzi, aki egyben a szakácsunk is.
Az albérletben (Bp., Kottáner Ilona tér 2.) egy komornyik lesi minden kívánságunkat, de ezt kizárólag a bejárati ajtó előtt teheti meg, hiszen a lakásba csak mi léphetünk be.
A dublőreink külön kasztot képviselnek. Nagyon egyedi arcvonásokkal rendelkezünk, ezért már a toborzásnál lemondtunk arról, hogy olyanokat vegyünk fel dublőrnek, akik hasonlítanak ránk, emiatt tűnhet Nektek úgy, hogy különböző találkozókon rendre más a testsúlyunk, magasságunk, hajszínünk, ésatöbbi.
A rádióműsor alatti személyzetünk száma, összetétele szigorúan bizalmas adat, annyit mondhatunk csak erről, hogy ötven feletti, száz alatti a létszámuk.
Ha a fentieket összegezzük, levonhatjuk bátran a konzekvenciát: bizony, munkánkat elég sokan segítik. És akkor még nem is beszéltünk a sofőrökről, matematikusokról, gruppi-kutatókról. Köszönjük nekik önfeláldozó munkásságukat.

19:00 Érkezés a titkos budai rezidenciához. Kálmán és Vió rövid párbeszéde után indulás.

19:10 MG felvétele, kölcsönös üdvözlés, parolázás, senki sem fér el a helyén az autóban.

19:25 Attól függően, hogy szükséges-e utánpótlás az adás előtti készletekben (kávé, chips, kóla, cigi, kókuszrúd, ajándék édesség) megállás egy Tescónál.

Nyári/tavaszi/őszi opcionális program: a rádió közelében található gyorsétterem-hálózatok egyikében fagylalt elfogyasztása)

19:30-20:00 Megérkezés a rádióhoz.

20:05 Kipakolás, kiegészítők elhelyezése a stratégiai pontokon, welcome-energiaital elfogyasztása, hely birtokbavétele,

kollegák és kolleginák üdvözlése

20:20 Kötetlen beszélgetés a folyosón

20:35 Opcionális programok széles tárháza, kockulás a neten, pletykapartik, mutogatás az éppen adásban lévő műsorvezetőknek, táplálékok elfogyasztása, Deguk megtekintése.

Nyári/tavaszi/őszi opcionális program:

levegőzés a tetőn.

20:50 Egyérintő-parti a folyosón, az ottfelejtett labdával.

21:15 A heti aktuális téma kitárgyalása, sztorizgatás a bent lévő Kollegáknak, kollegináknak.

21:30 Megmaradt tápanyagok magunkhoz vétele.

21:40 Utolsó kávé elfogyasztása adás előtt

21:45 Gyűlés a stúdió ajtaja előtti fotelekben, a stúdióban lévő műsorvezetők/vendégek kitartó bámulása

21:58 Stúdió elfoglalása, adás levezényléséhez szükséges feltételek biztosítása. Kezek összeérintése, harci kiáltás, majd hírek után adás.

22:00 - 00:00 ADÁS

00:01 Adás utáni meghajlás a webkamerába

00:03 Stúdió rendberakása

00:07 Búcsúcigaretta elszívása a folyosón, wc rendeltetésszerű használata, rendrakás

00:10 Zárás, kulcs leadása a portán, indulás hazafelé.

00:25 MG kirakása a megfelelő helyen

00:28 Vió és Kálmán összegző megbeszélése a 19 óránál már említett rezidenciánál.

Február utolsó heteiben életünk napjai gyökeres változások előtt szoktak állni. Ahogy múlnak a napok, és egyre világosabb van reggelente, este pedig később sötétedik, a mi hangulatunk is hasonlóképpen vált át rosszból jóra. Az úgynevezett tavaszvárás metódusát együtt, a közös albérletben (Bp., Kottáner Ilona tér 2.) végezzük el, egy pénteki napon. Ez a metódus úgy zajlik, hogy mintegy varázsütésre egyszerre az egyik ablakhoz rohanunk, kora reggel, és hangosan, csak levegővétellel megszakítva, egy „ááááááá” mormogást hallatunk folyamatosan, amíg úgy nem gondoljuk, hogy ez megtette hatását, és itt a tavasz. Műsorilag ez az évszak kiemelkedik a többi közül, ilyenkor túlárad bennünk a jóakarat, köszönhetően az általunk igencsak utált tél vereségének. A jóakarat nem azt jelenti, hogy jobb fejek leszünk, mint eddig voltunk, hanem azt, hogy mi jobb fejeknek hisszük magunkat. És már azért ez is valami. Csibészes csínytevéseinkre tél vége óta készülünk, ez melengeti meg a fagyott időben megfagyott szívünket a hideg utolsó pár hetében. Mivel az idő enyhülése automatikusan hozza magával a bennünk lévő tetterő növekedését, ezért a többi kollega a rádióban rettegve készül fel az ilyenkor évenként bekövetkező változásokra. Már nem lehajtott fejjel kóválygunk be a stúdióba, havat söpörve a vállunkról, hanem kihívó, hetyke tekintettel parádézva vonulunk be, és „juhhé mindent szabad, hádejóakedvem” felkiáltással viháncolva, táncolva lábatlankodunk. MG az ég felé nézve gúnyolódik a tél nevezetű évszakon, a „na mi van, most ugassál, tél” illetve a „gyere ide tél, mi van, beijedTÉL?” mondatokat ismételve, öklét rázva. Kálmán végre megborotválkozik, és kitartóan nézi az utolsó jégcsap vízzé válásának pillanatait. Jómagam leporolom a szokásos évi világmegváltó terveim gyűjteményét, és sorra veszem, milyen nagy tetteket fogunk végrehajtani idén, miközben a télikabátomat összeverem és behajítom a szekrénybe.
Az eufórikus állapotunk körülbelül két hétig tart, majd fokozatosan felváltja az „úristendegyorsanjönanyár” szindróma. Persze, addig is, megvalósítjuk nagy terveinket. És a műsorainkat is világszínvonalon prezentáljuk.
Így telnek életünk napjai tavasszal. Jó időszak ez, szeretjük.

Kulisszatitkokat árulunk el ezzel a videóval - megmutatjuk, adás előtt és alatt milyen megbeszélést folytatunk annak érdekében, hogy a zenés magazinműsorunkat olyan hihhetetlen profi módon valósítsuk meg, ahogyan. Figyelem, bálványok dőlhetnek.

Adásban néha megemlítjük, hogy minden rádióban van az ott dolgozók között egyfajta hierarchia. Ez nem azonos azzal a pontosan definiálható hierarchiával, ami egy átlagos munkahelyeken van, ahol mindenki tudja jó eséllyel, hogy ki a főnöke és ki nem. A rádiós piramis másképpen fest, úgy is mondhatnám, hogy olyan ez, mint egy farkasfalka.

Mi már több rádióban is előfordultunk, így a piramis tetejére kerülésünk kidolgozott alapokon nyugszik. Gondolom sejthető, hogy az első 3-4 adás alatt meghúzzuk magunkat, feltérképezzük a terepet. Igyekszünk jólnevelt, kedves okos hülyegyerekeknek tűnni, hogy aztán egy csapásra megváltozzon minden.
Amikor kimutatjuk a fogunk fehérjét, azt szó szerint megtesszük. Úgy kell ezt érteni, ahogy leírtam, egyszercsak minden átmenet nélkül vicsorogva érkezünk adásba, és akkor már a jólneveltség minden álcája lehullott rólunk. Többé nem csorog könny hazug szemünkből, ha egy kollegina a kiskutyájáról beszél, többé nem dicsérjük fennhangon a helyet ahol vagyunk, és a többi kollegát. Nem-nem. Innentől minden törekvésünk saját hegemóniánk megszerzésére és megtartására irányul.

Kezdetben jogot formálunk minden földi jóra, amit fellelünk a stúdióban, hiszen ez így demokratikus. Aztán megkergetünk minden kollegát, aki ezzel nem ért egyet; hangosan űzzük-hajtjuk őket a folyosókon, kifáradásig. A fentieket, mondanom sem kell, úgy hajtjuk végre, hogy a főszerkesztőnő ne tudjon róla. Az ő szemében mi továbbra is a vicces, ártalmatlan 3 srác vagyunk, és gondoskodunk is arról, hogy ez így maradjon. (Ha most a főszerkesztőnő olvassa a cikket, egyrészt szeretném megemlíteni, hogy ő a legjobb vezető a világon, másrészt ha nagyon felháborító a tartalma, nem mi voltunk.)
Középtávon sikerül megteremtenünk annak a feltételeit, hogy ha pl. bármilyen ajándék érkezik a rádiónak, abból mi részesedjünk először, mi legyünk azok, akikre a leghamarabb gondolnak jutalomosztásnál, és egyáltalán, velünk azonosítsák az adót.

Ha új kollega jön a stábba, megfelelő fogadtatásban részesítjük. A folyosón, a kávézó-részlegen elbeszélgetünk vele, aztán verbálisan kettécsapjuk " véleményünk szerint csak így edződhet meg arra, hogy zöldsapkás rádiós váljon belőle.
Kegyetlennek tűnhet az élet a rádiókban, de nem az. Ne feledjétek: ez kell ahhoz, hogy minden kedden színvonalas, szórakoztató zenés magazinműsort tudjunk felszolgálni számotokra.

Előfordul néha, hogy a televízió kíváncsi ránk valamiért. Mindig nagy izgalommal készülünk az ilyen eseményekre, érthető módon. Legnagyobb sajnálatunkra olyan még nem volt, hogy házhoz jöttek volna, így a stúdióig nekünk kellett eljutnunk. Ezzel persze sok gond nincs, nade mégis.
Ahogy megérkezünk a helyszínre, Kálmán leroskad, hogy megkezdje a felvételig tartó ülősztrájkját. Nem zavartatja magát, hogy benne ül a díszletben, és hogy mellette tart az élő adás " ő mindenhol otthon érzi magát; ilyenkor vindikálja azt a jogot is, hogy belefolyjon a mellette zajló élő beszélgetésbe. A riporterek kitörő örömmel szokták fogadni a harmincadik demiért kérdését is. Jópofának tartják.
Eközben Mg és jómagam nekikerekedünk, hogy megtaláljuk a gyártásvezetőt, mert beszélni óhajtunk vele. Sajnos ez még nem sikerült egyszer sem, pedig minden sarokba benéztünk, ellenben udvariatlan tv-sek mindig akadályoztak minket " valami olyasmi szöveggel, hogy ne menjünk át a kamerák előtt, mert adás van. Rendszerint hiábavaló kísérletet teszünk arra, hogy megmagyarázzuk nekik, hogy nincs adás, hiszen csak egy óra múlva kezdünk, nyugizzanak.
A nagy mászkálásban kifárad az ember, és mi is. Általában a stúdió környékén szokott lenni egy sminkszoba is, oda vetjük be magunkat, pihenésképpen, az út közben talált pogácsák és italok társaságában. Mivel kópék vagyunk, a sminkkészlet színeit kicsit összekavarjuk, kiegészítve a különböző színű porokat egyéb kémiai anyagokkal, amiket most nem részletezünk. (Emlékszik valaki Gorbacsov állítólagos májfoltjára? " utánunk adott interjút, ugyebár.)
Ahogy közeledik a kezdés, fokozódik a feszültség is. Bárki nyit ránk, rögtön kifaggatjuk, hogy hol találjuk meg a gyártásvezetőt, de azonnal, illetve hogy miket kérdeztek bent, és tudta-e rá a választ; meg hogy milyen hangulatban van a riporter, sokakat meghúzott-e már, satöbbi.
Végül csak eljutunk odáig, hogy mi következünk " félelemtől reszketve indulunk a kamerák elé, hogy aztán könnyedén és viccelődve essünk túl az interjún. Könnyek között búcsúzunk, kezet fogunk a gyártásvezetővel, és indulunk is utunkra " így adunk interjút mi.

Mikrofonok bekapcsolva

- na, lássuk a beérkezett üzeneteket
- Olvasd csak, Fiam
- Ja-ja, halljuk!
- Aszondjahogy, azt írja a kedves hallgató, hogy jó a műsor.
- Ki írta?
- Nem tudom, nem írta alá.

Mikrofonok kikapcsolva

- Gyerekek, ne kérdezzétek már folyamatosan, hogy ki írta, ha nem olvasok nevet, nem írták alá.
- Jó.

Bekapcsolva

- De lány, vagy fiú?
- Nem tudom, nem írta alá de mivel páratlanra végződik a telefonszám, lány.

Kikapcsolva

- Gábor ne kérdezd már folyamatosan, hogy lány vagy fiú, nem fogom tudni!
- Jó.

Bekapcsolva

- Következő üzenet: Jó volna elmenni veletek egyszer együtt egy kocsmába.

Kikapcsolva

- Kálmán, ne vágjál pofákat folyamatosan, így nem tudok röflektálni az üzenetekre.
- De Viorának tetszik.
- Nekem?? Nem tetszik.
- Azt hittem, tetszik.

Bekapcsolva

- Légyszi olvassátok be: szeretlek, Lóránt.
- Nem olvassuk be.
- De már beolvastuk.

Kikapcsolva

- Ezeket ne olvasd már be.
- Nem szoktam beolvasni az ilyen üzeneteket.
- Most is beolvastad.

Bekapcsolva

- Akkor térjünk át a következő altémára, ami a...

Kikapcsolva

- Miért nem azt hoztad fel, amiről a szünetben beszéltünk?
- Mert akkor ez az utolsó adás.

Bekapcsolva

- ÉÉrted, valójában a srác volt az, akié az alsónadrág, VÁHHHÁHÁ
- IHHIIHIHIHIHI

Kikapcsolva

- És közben m<&>#@, hahahahaha!
- Kár, hogy a hallgatók ezeket sosem hallják.
- Jaja, ezerszer jobb, mint az eredeti.

Bekapcsolva

- És ezennel műsoridőnk lejárt, békés, jó éjszakát kívánunk!
- Isten Veletek!
- Kiss Kálmán!

Kikapcsolva

- Na gyertek, meghajlás a webkamerába!
- Ki áll középen?
- Nem mindegy?
- Múlt héten is Te álltál.
- Na, menjünk, jó adás volt.
- Egész jó.
- Ki tudtok rakni egy éjjelnappalinál?
- Ki tudnánk, ha akarnánk.
- Kár, hogy a hallgatók csak a műsort hallják.
- Aha, a szünetekben is van műsor, de az csak hármunknak. Ha bármelyikőtök meghalna, hiányoznátok.
- Nekem is.
- Nekem nem.
- Na, induljunk már.
- Bezártál?
- Be.

Sziasztok.

Felhívásunkra, melyben megkértünk Titeket, ugyan írnátok nekünk pár sort, érkezett néhány iromány. Ezeket folyamatosan közzétesszük az oldalon, hogy lássátok, nem vagyunk hernyók.

Alant következik Pank írása:

Egy napon elterveztem, hogy meglátogatom a srácokat az új épületben, megnézem magamnak a stúdiójukat és beszélgetek velük kicsit, mert már rég volt ilyenre példa. Így hát egy kedd estén ellátogattam Buda déli részére.
Viora jövendölése szerint negyed tízre terveztem az érkezésem, ám hét perccel előbb ott voltam. Ők is szerencsére, ám Kálmán egyből rám förmedt, hogy képzelem, hogy nyolc percet kések? Így hát - ahogy mindig - sírva-zokogva odarohantam MG-hez és elpanaszoltam neki, hogy a Kálmán bántja a kisebbet, védjen meg. Erre MG üldözőbe vette a már említett úrt, és le akarta rúgni a lábáról. Ám szegény vénember már kissé merevebben mozog, mint hajdanában és akkorát esett, hogy lifttel jött vissza.
Erre a zajra baktatott ki Viora a stúdióból egy lánnyal; enyhe izzadtságszaggal, gyöngyöző homlokkal, kipirult arccal, kissé zavartan. Azt hittük, a fűtés miatt, ám a sebtében felkapkodott ruhák elárulták: Viorán egy félig bekapcsolt melltartó, és babydoll volt a trapéznadrág felett, a hölgy pedig undorodva grimaszolt, amikor rájött, hogy egy négy hónapja mosatlan zoknit sikerült sapka helyett a fejébe húzni.
Kicsit nevetgélve, heherészve közölte Vio, hogy megvan az új mosogató lány... - Ennek értelmezését az olvasókra bízom.
Megfordultam már néhány stúdióban, rádióban, de valahogy mindegyik más. Ez a mostani olyan, mintha egy amatörszínház előtere, vagy öltözője lenne. Vannak játékok, amikkel Kálmán gyermeki énje nem bír betelni, alig bírja ki a beszédblokkokat, amikor el van zárva tőle a műkenyér, az integető Süsü báb, a disznófül és a deguk. Ilyenkor, hogy elterelje figyelmét kint-hagyott játékairól, MG lábát rugdossa az asztal alatt, babrál a fülesével, mereven bámulja a mikrofont, olykor az órát, vagy Viora szemüvegén tükröződő arcképében gyönyörködik. MG adás előtt beküld öt kávét és két doboz fekete Prilukit, így a vérnyomása az egekbe szökell, ezért meg sem érzi, hogy Kálmán rugdossa, mert egyébként is úgy remeg a lába, hogy minden héten újra kell foltozni a padlószőnyeget utána. Nem hiszem, hogy láttátok már a cenzúrázatlan webkamerás képet: valójában MG mostanában meztelenül ül a rádióban, ez neki az új heppje. Ezért van Viorának két monitorja, nem másért. Nehéz két órán keresztül MG szottyadt, ráncos testét nézni két órán keresztül.
Viora teljesen átlagos férfivá lett az elmúlt évek alatt. Elveszítette hosszú haját, felhagyott a fogyókúrával és minden rádiós lányt felvisz a lakására azzal a szöveggel, hogy cserébe lehetnek rádiósok. Miután kifújta magát, leült mellém és kifejtette véleményét a valóság absztrakt realizmusának expresszív kivetüléséről, majd elmesélte, hogy Andy Vajna és Woody Allen jelentkeztek, hogy elkészítenék a Werkfilm újabb részét.
És, hogy a valóságról is beszéljek egy kicsit: A rádió szintje nagyon jó, tetszik a dekor, otthonos a kialakítás, kényelmesek az ülőhelyek. Egy kollégájukkal találkoztam, aki lány létére teljesen felvette a srácok humorérzékét és poénkodtak hosszú időn keresztül. Adáson kívül is ontják a vicceket, persze néha olyat is, amit nem véletlenül adáson kívül mondanak. Jó volt látni őket munka közben, remélem, nem zavartam őket túlzottan - eléggé idegesítő és zavaró tud lenni ugyanis, amikor adás közben valaki (aki nem tartozik az adott rádióhoz) ott sündörög a látótéren belül. Minden esetre köszönöm, hogy ott lehettem, hogy beszélgethettünk és köszi, hogy elvittetek a Kálvin térig, mégha MG nem is veszi fel a versenyt a GPS-szel. :)

Köszönjük Panknak a részletes beszámolót a stúdiólátogatásról, várjuk a további élménybeszámolókat, fiktív sztorikat, mindent, ami a műsorral, vagy velünk kapcsolatos, és megosztanátok másokkal - ez a honlap a Tiétek is.
Ide lehet karcolgatni: hotelvegtelen@radioq.hu

Mindannyiunk egyik kedvenc elfoglaltsága az Emberhez Egyedül Méltó Évszak-ban - azaz nyáron - a strandolás. De ez nem úgy megy ám, hogy kiballagunk a strandra, és fostestünket a napra ill. a medencébe tesszük, hanem - mint mindennek - ennek is megvannak a maga szabályai.
Elsőként a strandruházat. Hölgyek gyakorlatilag bármit felvehetnek, mert úgysem nézi senki, mi van rajtuk. Férfiembereknek azonban nem mindegy a cucc. A feredőnadrágnak több fajtáját ismerjük ugyan, de ezeket tudni kell méltósággal hordani. A tanga fazonú fürdőnadrág nem esik jól az ember szemének, ezeket kerüljük, esetleges viselőiket pedig nagyon megvetően és gúnyosan, alantas beszólásokkal tarkítva vegzálgassuk. Persze, csak akkor, ha nem akkora az illető, mint egy T-34-es.
A parasztos fürdőnadrág legfőbb ismérve, hogy térd alatt ér, és úgy néz ki benne a lábunk, mint egy felmosóvödörben a nyél. Ezt csak baráti társaságban viseljük (már ha ilyenre vetemedünk), mert én személy szerint sokat röhögök az ilyesmin, természetesen leplezetlenül, és a barátok ilyenkor jól jönnek a vigasztaló szavakkal.
A féltahó jellegű fürdőgatya olyan, mint a parasztos, de combközépig vagy ennél is feljebb ér. Ez már praktikusabb viselet, egyetlen hátránya, hogy bizonyos pózban belátni a szárán, és amennyiben nem szabványos herékkel bírunk, a hölgyek megvetésének- sajnálatának- kacajának, ill. barátaink gyalázatos megjegyzéseinek lehetünk kitéve.
A testhezálló gatya gyakorlatilag olyan, mintha nem is lenne rajtunk. Ennek lehetnek előnyei is, bár én inkább a hátrányokra hegyezném ki a dolgot. Egyrészt első pillantásra látszik, hogy semmi rokonságban nem állunk Overdose-zal, vagy pont ellenkezőleg. Ez utóbbi esetről nem tudok nyilatkozni.
A strandon minden étel és ital fogyasztható, ugyanis bármit magadra ejtesz - jégkrém, dinnye vagy baracklé, csokoládé, lángoszsír, büdössajt vagy lekvár - csak be kell menned a medencébe, és máris abban úszik a gusztustalan ételmaradvány, ami egyértelműen növeli higiéniai érzetünket. Ha ezt a külső megtisztulást kombináljuk egy határozott, de nem feltűnő belevizeléssel a medencébe, bátran kijelenthetjük, hogy minden szempontból tettünk egészségünkért és külső-belső tisztaságunkért.
Amennyiben dohányzunk, a csikket határozottan nyomjuk el. Elpöccintés nem ajánlott, mert a balga emberek belelépnek az izzó cigarettacsutkába, és vagy ordítanak, vagy verekednének - egyik sem fér meg a nyugalommal, melyre vágyunk.
Végezetül - mint állatbarát - egy jótanácsot adnék, mely egyben fejleszti a biológiai ismereteket is: sem a szúnyognak, sem a hangyának nincs kurvaanyja, tehát ezek emlegetése a lemészárlással párhuzamosan nem elegáns viselkedés.

Mint tudjátok, drága hallgatóink, mi hárman erős és eltántoríthatatlan hívei vagyunk az egészséges életmódnak. Ennek szerves részét képzik a kirándulások. Úgyhogy alább levezetném azokat a szempontokat, melyekre ti - mint gyakorlatlan túrázók - nagyon kell, hogy figyeljetek a jövőben.

Ruházat: mindenképpen praktikus és a célnak maximálisan megfelelő göncöket válasszunk. Férfiember rengeteg zsebbel, kötözővel és karabinerrel ellátott, minimálisan nyolcrétegű ruhát visel a hegyekben. A zsebekben az óramutató járásával ellentétes irányban helyezzük el a túléléshez feltétlenül szükséges tárgyakat. Kb. egy óránál legyen a legfontosabb, és így haladjunk tovább. Szempont kell, hogy legyen a magunkkal cipelt tárgyak esetében az Első Szabály: a tárgy vagy szép, vagy ehető. Ezek alapján döntsük el, hogy a kirándulás 3. órájában alantas testi igényeinket óhajtjuk folyamatosan kielégíteni féktelen zabálás, vedelés és dohányzás segítségével, vagy inkább az időtálló esztétikai dolgokra figyelünk - hogyan csillan meg a késpenge a lenyugvó / felkelő nap fényében, milyen a fénye annak a zsákvarrótűnek, mellyel társunk kivájja a kullancs fejét a nyakunkból, vagy esetleg 25 milliárd pixeles felbontásában merülünk el vadonatúj telefonunknak, mellyel egész úton bármikor fenn lehetünk a neten.

Hasznos és nélkülözhetetlen tárgyak: elsősorban olyan eszközök legyenek nálunk, mellyel társaink életét és testi épségét megvédhetjük - nem kell azzal foglalkozni, hogy esetleg maradandó sérülést okozunk egymásnak, merugye a gesztus a lényeg. Első helyre kell tennünk a késeket. Férfi minimum három késsel indul kirándulni. Egy van az egy órás zsebben, egyet - a 25 centis pengéjűt - harcra készen a gatyaszárban helyezzük el, egyet pedig karabineren a derekunkra csatolunk, hogy a szembe jövő idegenek gyerekei vagy a) sokáig féljenek, vagy b) hazáig ordítsanak, hogy nekik is kell kard. Nélkülözhetetlenek az öngyújtók, a lapos palackok fémből, a dugóhúzó, sörnyitó, ezüstgolyó vámpír ellen, herevédő, fogkőleszedő és bányászlámpa. Amennyiben a felsorolt tárgyakat kombinálva be tudjuk szerezni, a helyzet jóval egyszerűbb - értelemszerűen.

Élelmiszer: alapélelmiszerek nélkül ne is próbáljunk útra kelni, mert kifehéredett csontjainkkal már másnap a kósza szél fog gurigázni. Ezek a disznósajt, sós mogyoró, óriáskifli, nyers hal, pálpusztai sajt, banános szőlőcukor és legalább 30 deka homogenizált marhazsír. Italnak bármilyen lé megteszi, kivéve az alkoholmenteseket. Ezek fogyasztása ugyanis már félúton reálissá teszi, hogy soha nem fogunk odaérni, ahová készülünk. Ilyenkor le kéne ülni, és azzal a mozdulattal visszafordulni, de ez annyira férfiatlan, hogy nem is beszélnék róla.
Nos, hölgyeim és uraim - vár a természet.

Az előző értekezés az étkezésről szólt, nézzük most a másik szintén nagyon fontos tevékenységet, mely jótékonyan hat anyagcserénkre, az ivást.

A köznyelv az ivást általában a mámorító alkoholos oldatok kritikátlan és folyamatos fogyasztásaként definiálja, pedig nem az. Nagyon is fontos tevékenység, bizony, mert ivás nélkül nem tudunk tovább enni, akkor viszont éhen halunk, ami egy eléggé hosszadalmas és macerás módja az állapotváltásnak - senkinek nem ajánljuk.

Hagyományosan az emberek vizet isznak, mert abból sok van a mi féltekénken, de ez a szokás már kezd kimenni a divatból. Ha ízetlen szarra vágyik a ma embere, akkor ún. ásványvizet vagy forrásvizet fogyaszt, ami ugyanolyan, mint ami a csapból folyik, csak palackozva van, és nagyságrendekkel drágább. Egy részükbe szén-dioxidot préselnek bele, amitől mentolos cukor után leválik a szájpadlásunk, illetve olyanokat lehet büfögni, hogy a vaddisznó levágná a vigyázzmenetet utána. Csak nagyon erős gyomrú hallgatóknak ajánljuk ezeket a folyadékokat, mert megviseli az emberi szervezetet mindőjük.

Népszerűbb innivalók a sör meg a bor meg a tea. Utóbbi hátránya, hogy abszolút nem lehet tőle berúgni, és a gátlásokat sem oldja, viszont szét tudja égetni a szánkat, ami rút látvány és fertelmes érzés.

A sör specialitása, hogy gyakorlatilag korlátlanul fogyasztható, mert már a szájüregben megmelegszik és vizeletté alakul, ezek után akadálytalanul halad át a testen és speciális tudatmódosítóként eléri az emberi agyban azt, hogy úgy érezzük, mindenhova, bárhol és bármikor odapisilhetünk. A sör nem egy társasági ital, leginkább duhajkodáshoz ajánlott, duhaj korban.

A bornak két fajtája ismert. Van a száraz bor, ami azt jelenti, hogy olyan savanyú, mint az ecet, és felfoghatatlan, hogy lehet meginni, illetve van az édes bor, ami már ihatóbb, de a rutinos ecetivók között hamar rossz hírbe kerülünk, ha egy portugál mazsolabort szopogatva rójuk az utcákat velük. A savanyú borokat is ihatóvá lehet tenni, ha sok málnaszörpöt töltünk hozzá.

A tömény alkoholos szeszeket nem taglalnám, nincs italjellegük, de koktélokhoz és keverékekhez ajánlhatóak.

Két recept azoknak, akik igényesek arra, mit vedelnek. Ezek is beváltak nálunk, nyugodtan ajánlhatom őket.

Nyári párologtató koktél:

1 liter tejet összekeverünk fél liter szénsavas ásványvízzel, beledobunk egy húsleveskockát, fél liter felforralt és 60 fokra lehűtött búzasört, 3 jégkockát. Az egészet leturmixoljuk és bádogbögrében szervírozzuk.

Gondűző agyhalál-koktél:

1 dl vodka, 1 dl rum, 1 dl gin, 1 dl tequila, 1 dl tojáslikőr, 6 dianás cukor - az egész egy liter borban elkeverve. Díszítésként parafadugót reszelünk a tetejére.

Hát, ennyit az italokról.

Feltehetően a cím némi fennakadást okozhat némelyeknél - teljesen jogosan. De az a szokás, hogy a címen soha nem változtatunk, sssz’al ez már így marad.
Részletezném, mik azok az ételek és italok, melyek kimeríthetetlen energiánkat biztosítják. Ezek a receptek sok éves norvég kutatómunka eredményei, komoly visszhangot váltottak ki tudományos körökben, és tanulmányok jelentek meg róluk a National Poison ill. a Stomach Killer magazinokban, valamint a Vályú című évente megjelenő gasztroenterológiai folyóiratban.
Előételek…na, ilyeneket férfi nem fogyaszt. Ezek csak arra jók, hogy 1. az étteremben kibírd addig, amíg hozzák a rendes tápot, 2. hogy a nő többe kerüljön, ha elviszed falni. Ugyanez vonatkozik a levesekre is, kivéve a bab, -és gulyásleveseket, melyekből már 3-4 litertől kezd az ember gyomra alakulni, és képes befogadni a szilárd táplálékot is.
Alapvető energiaforrásnak tekinthető a rántott sajt, a sült krumpli, a marcipán és a pálpusztai sajt. Ezek mögött - igen szorosan - szerepel a csokoládé, a kávé (mely a közhiedelemmel ellentétben étel, bizony), a disznósajt és a parasztkolbász. Ez utóbbiból a nagyon csípőset javasoljuk, mint a gyomor jótevőjét. Hozzájuk csatlakozik a savanyú káposzta, a kovászos uborka és a vaníliás tejföl.
Ínyenceknek ajánljuk a következő, igen nagyszerű és könnyen elkészíthető recepteket, melyek már sokszor bizonyítottak nálunk:
Nappalra: 1 homokozólapát búzakorpát jól elkeverünk egy csapott evőkanál mézzel, az egészet felfőzzük vegetás vízben, és hozzáadunk 57 deka tonhalfilét. Az egészet villával összetörjük, és lassú tűzön 3 percig abáljuk. Amikor az állaga eléri a fáradt olaj szintjét, egy laza köménymagos rántással gazdagítjuk, és kész is van a havasi toportyánfingató nevű egytálétel. A tetejére ízléses marhazsírpettyeket teszünk - mert az esztétika sem utolsó - és tálalhatjuk.
Éjszakára, elalvás előtti könnyű desszert: egy tubus sűrített tejet összekeverünk 30 deka instant kakaóval, 5 deka kristálycukorral, 10 deka cukrozott mákkal és negyed kiló málnazselével. Az egészet 20 deka mézzel simára keverjük, és porcukorral meghintve tálaljuk. Jó étvágyat mindenkinek.
Jövő héten az italokkal folytatjuk.

Jó reggelt,

Tudjátok, mi az a cosplay? Nem fogom most kifejteni, mert túl hosszú lenne, de megpróbálom egy mondatba összefoglalni: a Costume Play szavakból létrejött kifejezés, ami Japánból indult ki, és lényege, hogy valaki egy többnyire híres/ismert mangaszereplőnek öltözik. No ez a műfaj kilépett a keretei közül, mint kiderült, hiszen a szürreálisan ijesztő mangákat elhagyva kialakult egy magyar változata, a Hotel Végtelen Cosplay. A lényegét nem nehéz kitalálni, bizony, az emberek egy ilyen találkozón MG-nek, Kálmánnak vagy Viorának öltöznek, esetleg összefognak, és a komplett Hotel Végtelen stábot jelenítik meg, ruhailag, viselkedésileg. Nem csak az öltözködésbeli egyezésre törekszik az igazi cosplay-es, hanem az egyéb, látható és hallható hasonlóság minél sokrétűbb átvételére. Tehát a testalkat, hangszín, stílus jellegzetességeit is magára ölti, avagy igyekszik hasonulni kiválasztott karakteréhez.
Szerencsére, (ha informátoraink jól dolgoztak), kijelenthetjük, hogy kitűnő Hotel Végtelen cosplay-es versenyzők járják a várost, különböző helyeken felbukkanva, kicsit pózolva a kameráknak.
Nagy öröm nekünk ez, és örömmel számolunk be az ezzel kapcsolatos fejleményekről - ha lesznek ilyenek.

(a képen egy fesztiválon díjnyertes Hotel Végtelen-nek öltözött cosplay csapat látható)

A címből kitalálhattátok: igen, retrospektíve múltidézünk. Hanggal, ahogy azt illik. Sokan vagytok, akik évek óta nyomon követitek „munkásságunkat”, de talán Nektek sem árt, ha felelevenítjük pályafutásunk szép csúcs-és / vagy mélypontjait, ahogy tetszik.

Csapjunk is bele a lecsóba, in médiász rés.

Kezdjünk valami ütőssel, amit azóta is emlegettek, színre lép a sátán, egy kedves hallgatónk életében. Egy örök fehér lap marad a történelemben, hogy valójában ki hívta fel Danit, de talán nem is ez a fontos. Elevenítsük csak fel, hallgassuk csak vissza: KATT!

Gábor szép szeretkezési szokásait sokszor boncolgattuk. Az a jó abban, hogy rádióműsor vagyunk, hogy nem csak prózában tudjuk prezentálni a világ fontos dolgait. Sok-sok adásban került elő, állítólag természetfilm-csatornák is érdeklődnek a hanganyagok iránt. KATT!

Ha már természetfilm, akkor lássuk csak, mi a helyzet a legendás tengerimalacokkal. A most következő kis adásrészlet sokra vitte, Kultrajz is született belőle, szoktátok szeretni. Most a kissé bővített verziót készítettük el. KATT!

Persze, senki sem láthatta előre, hogy a vidám kis történet így befut majd. Senki, csak a látnokok. Vagyis akkor nem igaz, hogy senki, önjelölt látnokunk már akadt, igaz, tudománya itt cserbenhagyta, de ettől még ne nézzünk rá úgy, mintha nem lenne az, ami. A Látnok. Rómeó következik. KATT!

Annyit dumálunk, hogy néha becsúszik egy baki. Ez speciel direkt volt. KATT!

Egy olyan adásrészlet következik, amire bátran rámondhatjuk, hogy benne van minden az esszenciából, a hangulatból, korai zsenge éveinkből. KATT!

Béla, a villamosvezető színre lép. A történet előzménye, hogy kaptunk egy sms-t, amiben a kedves hallgató megírta, hogy egy villamoson ül. Kiderült, a szerelvényen nem Ő volt az egyetlen hallgatónk. KATT!

Margó mama elválaszthatatlan része volt a műsornak, mondhatni műsoreleme. A válogatásban így kiemelt helyet kap - hallgassátok! KATT

Végezetül, lezárásképpen, egy pár részlet, ömlesztve, csak úgy. KATT!  KATT!  KATT!

Folytatása következik!

Tíz tény a Hotel Végtelen című Kultműsor műsorvezetőiről:

1. MG neve a kedvenc könyvéből a „Vihar Colorado felett”-ből származik, melynek szerzője Sztriczinszky Pál. „Endzsi” egy kutya volt a könyvben, aki csak akkor ugatott, ha alkoholt kapott, egyébként dacosan csendes maradt.

2. Kálmán Teljes neve: Kiss Murael Kálmán.

3. Viora szabadidejében Operába jár. Nagyon szereti azt a fajta kikapcsolódást.

4. MG a nyolcvanas években részt vett egy banánköztársasági határvillongásban, zsoldosként, mindkét oldalon.

                                               

5. A stáb tagjai minden szilveszterkor megfogadják, hogy a következő évben sem fekszenek le egymással.

6. MG 1986-ban harmadik helyen végzett a Time magazin „People of the year” szavazásán.

7. Kálmán a Mötley Crue gitárosa volt, a bandát a rádió miatt hagyta ott.
                                               

8. Viora két komodói sárkánygyíkot tart háziállatként, Castort és Polluxot.

9. Makacsul tartja magát a pletyka, hogy 2005 - 2008 között Kálmánt dublőr helyettesítette az adásokban. Mind Kálmán, mind a dublőr cáfolnak.

10. Vio, egy amerikai magazin azon kérdésére, hogy miért kezdtek el rádiózni a srácokkal, a következőket mondta: “When we started this band, all we needed, needed was a laugh. Years gone by, I´d say we´ve kicked some ass. When I´m enraged, or hittin´ the stage, adrenaline rushing through my veins, and I´d say we´re still kickin´ ass”
   

Sajnos, még mi sem tudjuk elvitatni azt a szomorú, embertelen, kiábrándító és gyalázatos tényt, hogy eljött a tél. Ez a rettenet ugyan egyszer véget ér, de addig is kénytelenek vagyunk igazodni a természet ezen alantas megnyilvánulásához. Ha már az időjárásban nem leljük semmi örömünket, legalább egymással próbáljunk sikeres kapcsolatot kiépíteni, melynek fontos eleme az első randevú a Kiszemelt Személlyel. Ennek pedig lényeges része az öltözet és egyéb kiegészítők, mellyel felcicomázzuk magunkat abban a reményben, hogy Kiszemeltünknek esztétikai élvezetet nyújtunk a Lényeg előtt, mintegy vizuális pettingként. Nos, nézzük, mi a célszerű és mi a nemigazánjó ebben a témakörben.
Férfiemberek esetében az öltözék nem annyira lényeges, mint a hölgyeknél, de azért náluk sem mindegy, mit vesznek fel, ugyebár. A hideg mindenképpen befolyásolja a férfi ruhatárát, és a célszerűség sok egyéb megfontolást legyőzhet de: sose vegyünk fel pl. olyan kabátot, melyben testünk egy felpuffadt vízilóhullára emlékeztet. Szintúgy kerüljük a dél-amerikai indiánok által kultivált kötött fülessapkát, a bőr pilótaföveget és a múlt század agronómusai által szívesen viselt fekete birkabőr kucsmát. A nem javasolt ruhaneműk közé sorolhatjuk még a nyakon tizenhatszor megcsavart sálat, a piros egyujjas kesztyűt és a mackónadrágot. Ellenpólusként nem ajánlott - szintén esztétikai okokból - a rövid-ujjú bőrkabát, a szandál sízoknival, a csupasz felsőtestre felvett köldökig kigombolt irhabunda (még akkor sem, ha akkora aranyláncunk van, mint egy kútgyűrű), ill. a bermuda térdzoknival és a prémes nyakú atlétatrikó. Ez utóbbi öltözetcsoport egyébként mindenféle mutációkban felfedezhető zenés-táncos szórakozóhelyek magasan kvalifikált férfivendégein, de ezt tekintsük elrettentő példának, ha kérhetek ilyet.
Hölgyek esetében gyakorlatilag bármilyen ruha hordható a téli randin, mert a mohó férfiember vizuális élvezetre vágyik, és ezt a lyányok tudják is. Sőt, ki is használják rendesen. Úgyhogy a mínusz 20 fokban miniszoknyában, rövidnadrágban flangáló nőember nem ritka látvány, általában szilveszterkor tetőzik ez a szép és nemes szokás.
De: első randin a hölgyeknek sem javasolt a bojtos kötött sapka, a bakancs-melegítőnadrág-szoknya kompozíció, a térdig érő kötött pulóver, amely 20-20 centivel lóg túl a kézfejeken. Szintén kerülendő a vastag kötött harisnyanadrág, a stoplis cipő, a skót-kockás szoknya gumicsizmával és az üvegszemű rókából készült boa.
Mivel az első randi gyakran zajlik közös sétálással a hangulatos dermesztően hideg éjszakában, figyeljünk arra, hogy a kiválasztott hölgy gyakran csak úgy engedi megfogni elgémberedett kezét, ha azt a miénkkel együtt a MI zsebünkbe teheti. Ilyenkor a taknyos papírzsebkendők, a bontatlan vagy már egyszer felhasznált óvszerek nem jönnek jól a férfiember másodlagos megítélésében. Úgyszintén a célzsebben ne tartsunk pénzt, mert kínos, amikor elváláskor kérdőre kell vonnunk szívünk potenciális hölgyét mindenféle anyagi szempontok miatt.
Ezek ismeretében randira fel, hölgyeim és uraim.

Tudjátok, amikor önfeledten kacagunk, illik ránk a kifejezés, hogy nagyon vidámak vagyunk! :))))))))))))))))))))) Persze, nem mindig vagyunk vidámak, mert néha nehéz az élet, ilyenkor szomorúak vagyunk. Nagyon. :(((((((((((((((((((((
Persze, hamar jókedvre lehet minket deríteni, ez néha könnyen sikerül is… ;))))))))))))))))))) Többnyire jó kedvünk lesz attól is, mint mindenkinek, amikor kicsit bohémkodunk. :pppppppppp Annál meg nincs fantasztikusabb, ha az ember teli torokból nevet. :DDDDDDDDDDDD Ha ajándékot kapunk Tőletek, azon mindig meglepődünk. :ooooooooooo Sosem húzzuk a szánkat, kivéve, amikor valami nagyon nem jön össze. :///////////////// De szerencsére közeledik a tavasz, felrakjuk majd a napszemüvegeket, és megint minden más lesz! 8)))))))))))))))))

Ti vagytok a legjobbak, csók Nektek! :-xxxxxx

(ne haragudjatok ezért a cikkért, szívünkből jött)

Kellemes Ünnepeket!